Nem is tudom melyik eseménnyel kezdjem. Kezdem az elején. 🙂
2010 év végén még az iwiw volt a fő közösségi oldal, én is tagja voltam. Egy szokásos, unalmas, szürke napon, megjelent fent a piros boríték, nocsak, lássuk, mit kaptunk!
“Szia!
Az msn-ed szeretném!;-) ”
Ennyi, aláírás semmi. Rákattintottam a feladó linkjére, aha, jól van, csodásan nézel ki, szevasz.
Pár nappal előtte poénból regisztráltam a Pasik és Csajok alkalmazásba, elkezdtem nézegetni a sok béna fejet, de ezzel le is tudtam az egészet.
Nos, mit is írjak vissza, ha már vette a fáradtságot, vegyük viccesre a dolgot:
“Szia!
Adjam Neked?? 🙂 )”
“Szeretném!;-)”
“Szóval?;-)”
Húú, de kis rámenősek vagyunk, oké, legyen, megadtam.
Homályos emlékeim vannak az első beszélgetésről, mint ahogy írtam, nem volt túl lebilincselő a fénykép. Viszont, a kövi üzenet Tőle ez volt iwiw-en:
“Szia!
Örültem a mai szerencsének!
jót mulattam!;-) ”
Ez december 13-án volt. November 28. és december 13. között fogalmam sincs, hogy mikor adtam meg az msn elérhetőségemet és hányszor beszéltünk addig. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekelt. Általában, ha köszönt úgy délután 17 óra körül, jó esetben kapott egy “Szia”-t, ha még épp rá is értem, talán még pár sort írtam is Neki, képzelem milyen stílusban.
De mi lehetett az a mókás beszélgetés, ami miatt később iwiw-en üzennie kellett, csak kicsi sejtésem van. :))
Jó ideje párkapcsolatban élek, kapcsolatom egy szóval jellemezhető: dögunalom. Ahhoz mégis elég erősnek tűnt, hogy holmi msn-es jött-mentnek nem adtam meg a lehetőséget, hogy meghívjon egy kávéra. Meg ugye a kép is elég cudar volt.. 🙂 Kávét pedig ritkán iszom, inkább a teát részesítem előnyben. Tök mindegy, akkor sem kérek béna idegenektől teameghívást.
Nem is olyan rég, Dögunalommal vettünk egy házikót. Igyekszünk szépen sorban kipofozni sok-sok dolgot rajta. Kerítés. Ocsmány.
Nocsak, már megint egy üzenet iwiw-en, 2012-ben, a Facebook korában! Lássuk. Béna srác, a nem kell a teameghívásos, tanácsomra létrehozta szuper weboldalát, szuper festékekkel. Nem kell messze menni, tán még olcsóbb is, egye fene, írjunk neki, kell festék. 🙂 Csak nem jön válasz, no, mivan, él ez még? Béna srác, béna weboldallal, király, nem lesz festék. Most viszont már aggaszt, mert béna kerítés viszont nem maradhat.. Ezért van az én kis Ügyfélszolgálatos barátném, megkérem, hívja már fel és tolja le. Kicsöng, nem veszi fel. Foglalt. Kicsöng, nem veszi fel. Vissza se hív. Hm.. Béna srác, béna weboldallal, béna telefonnal? Én pedig béna kerítéssel. Még mindig..
Nahát, e-mailt kaptunk.. Miben segíthet? Miben-miben, festékben, másban úgysem tudsz.. Hogy legyen, hozza ki (már miért hozná ki?), menjek be a boltba ( de akkor h nézi meg, hogy két házzal odébb milyen szép kerítés van, azt kéne leutánozni..), oké, menjek be a boltba. Dögunalmat beültettem sofőrnek, megyünk boltba, veszünk festéket itt helyben. Oké. Megyünk. Odaértünk. Kiszálltam. Ott állt az ajtóban. Béna srác. NEM Béna srác. Bemutatkoztunk szépen, végigtúrtuk a festékeket, szokásomhoz hűen nehéz volt a választás, franc se tudja elképzelni élőben hogy mutat egy kis mintadarabka alapján. Nagyon szépen elmesélte melyik festék hogy viselkedik, sorolta, miből lehet választani, melyik éri meg jobban. Azt vettem észre, hogy a szemeit figyelem, és amint rám néz, azonnal a festékekre kell néznem. Vagy tök mindegy hova, de el onnan. Elköszöntünk szépen, pár festékkel gazdagabbak lettünk. Én pedig egy oltári hülye voltam. Másfél éven keresztül semmibe vettem ezt az abszolút NEM béna, őszinte, kedves szempárt.